sesam.hu

🏢 Engineering Manager ⛰ trail runner 🇭🇺 Budapest, Hungary

Véres Gyémánt

Régebben meglehetősen gyakran volt itt filmekről szó.

Én nem hagytam fel filmmániámmal, csak rájöttem, az olvasók nagy része azt szereti ha valamit lehúznak…

Blood Diamond - Danny and Solomon

Innentől Blood Diamond spoiler, aki nem bánja, klikk.

Szóval legutóbb Blood Diamond-ot néztem, és körülbelül sejtem milyen indokokkal fogja a nép utálni. Fúj szegény afrikaiak klisé. Fúj meghal a főhős klisé. Fúj DiCaprio. Fúj hollywoodi szenzációhajhászat.

Pedig DiCaprio (akit a Titanic miatt volt divat utálni, pedig azóta nem éppen szépfiú-szerepei voltak) szuper. Kiégett önző gyémántcsempész, akit a szó legszorosabb értelmében csak a saját haszna érdekel. Persze amint értesül a szerencsétlen halász (Djimon Hounsou) elrejtett óriásgyámántjáról rögtön megszerzés módba kapcsol. Mialatt nem kicsit “eszkalálódik” körülöttük a polgárháború, valamint a helyzetet bonyolítani megjelenik egy aktivista újságírónő (Jennifer Connelly). A többi üldözés, utcai- és dzsungelharc és finom románc. Szerencsére nincs kötelező ágyjelenet, sőt egy kézfogásban csúcsosodik az egész kapcsolat, ami meglepően kellemes önmegtartóztatás a készítőktől.

Afrika hálás filmalapanyag, gyönyörű melegsárga látképek, rengetegzöld dzsungeltémák, szemétben gazdag sikátorok adják meg az alaphangulatot. Éles a kontraszt az időnként felbukkanó tárgyalóteremmel, és a végjáték londoni bevásárlóutcájával: mintha nem is egy világon lennének. Mint ahogy nincsenek is ha belegondolunk.

Vicces, hogy néhol feliratozott a szöveg, de ha az ember odahallgat feltűnik, hogy angol az csak “afrikaiul”. Mint ahogy Leo is végig egy igen izgalmas akcentussal kommunikál. Az egészről Brad Pitt jutott eszembe a méltánytalanul ismeretlen Meet Joe Black-ből, mikor a kórházban elsőre teljesen érthetetlen jamaikai dialektusra vált.

Elég naturalista alkotás, magas hullaszámmal, melyek jelentős hányada maga a főhős keze által kénytelen távozni az örök vadászmezőkre: újságírónő és ébredező lelkiismeret ide vagy oda, ha nincs más mód a hídon átkelésre szemvillanás alatt pofonlövi a két meglehetősen fiatal őrt. Akik ugye ott rontották el, hogy nem rejtettek el maguknak egy méretes gyémántot életbiztosításnak. A RUF pedig szó szerint véve hogy az emberek jövője a kezükben van precízen machétával csonkol fél falukat akár. És van egy érzelmileg meglehetősen sokkoló néhány perc az elfoglalt fővárosban éjjel duhajkodó lázadókról. TIA.

Nincs odaírva, hogy “based on a true story”, és nyilván nem is lenne létjogosultsága ilyesminek, viszont a szín maga nagyon is valódi. Igen, volt polgárháború Sierra Leonében, volt kegyetlenkedő RUF, valóban gyakorlat volt az amputálás, tényleg gyerekek harcoltak, akiket valóban kábítószerrel tömtek, és igen, belevésték a bőrükbe a RUF rövidítést. Mint ahogy vannak “conflict diamond”-ok és Kimberley Process is.

Ez meg már nemzetközi jog a javából: államok és NGO-k összefogása valamely globális probléma megoldására. Így néz ki a Kimberley Process Certification Scheme, és aki adatokra kíváncsi megnézheti a diamondfacts.org-ot is. Hogy mindez mennyire eredményes, arról nem tudok, mindenesetre például a Kongói Köztársaságot kizárták egyszer az egyezményből, ami gyakorlatilag a legális piac 98%-ának elvesztésével jár. Úgy mellesleg Japán is tag.

Másvélemény a filmbuzi.hu blogon, amivel már egyszer találkoztam, de most fedeztem fel ismét magamnak. (Mostantól RSS-ben.) Igazi Time magazin-féle internet-jelenség: a független és nem szakmabeli kritika mintha jobb lenne. Jó tudni, hogy nincs egyedül az ember a lelkesedésével.