sesam.hu

sesam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at IBM Cloud, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

Feuer Frei

Herr Frei megint alkotott a Dossziéban. Miután mencoderrel kicseleztem a streaming wmv-t meg is tudtam nézni… Volt a műsorban sok hasznos információ is persze, de egy-két hülyeség elrontotta az egészet. Nyilván kis kritikai érzékkel rendelkezők egyből lefejtik a szenzációhajhász héjat a műsorról, de ha valaki Frei pajtitól hallott először az MMOG-król mondjuk szegénynek igencsak torz képe lesz.

Természetesen ennyi időben lehetetlen is bemutatni valójában miről is szól ez a dolog. Volt ugye szó a Second Life-ról a WoW-ról és az újkeletű RMT-ről. Azt kegyesen elfelejtették emlegetni, hogy míg a Second Life az elejétől kezdve engedélyezte a valós pénz átváltását – sőt erről szól a program – az MMO-k nagy részében (WoW, EQ, AO, L2, stb.) ez kifejezetten tilos. (Tiltja az EULA.) Innentől szép, amit a kínai farmermenedzser mond, de jogilag akkor is illegális például a WoW aranyeladása. Persze nagy pénzeket lehet kaszálni: Chinese student arrested after making 150 million yen selling items for online RPG

Fontos még, hogy a Second Life “csak” egy virtuális tér, míg egy “igazi” MMORPG az játék feladatokkal, célokkal, stb. A Second Life-ban az ember kóvályog és “él” miközben a pénznek nagy szerepe van. A WoW esetében például a valós pénz maximum arra kell(ene) hogy szolgáljon, hogy az ember megvegye a havi előfizetést.

Az egész ott bukott, hogy a cégeknek nyilván az az érdeke, hogy a delikvens minél többet ott üljön a kis gépecskéje előtt. Ezer trükkel és manipulációval tartják a népet függve a játéktól. A sokszor repetitív és unalmas részek viszont visszaütnek: az egyszeri játékos inkább rákölt még egyszer annyit, mint az előfizetés maga csak ne kelljen órákat aranyat gyűjtenie egy lóra. Ezzel persze elveszik ezen virtuális világok egyik legnagyobb erénye persze, nevezetesen hogy kontrollált körülmények között ugyan de mindenki társadalmi helyzetétől függetlenül uszkve egyenlő…

Igazából az itt a baj – nem csak a(z online) játékokkal, hanem minden mással a nettel kapcsolatban – hogy a szülőknek lila gőzük nincs általában, miket lehet csinálni, milyen valós veszélyek fenyegetnek. A tudatlanság pedig drága: jó példa erre a nemrégi nagy magyar banki adathalászat dömping. Vagy a lánclevelek. De itt nem arról van szó, hogy valami sötét és gonosz valami fenyegeti az ártatlan internetezőt. Aláír az ember ismeretlen dokumentumot? Vásárol sötét tekintetű alakoktól sikátorokban? Elhiszi, amit a reklámokban mondanak? Nyilván legtöbbünknek megvan a józan esze, hogy megvédje magát a nagy átvágásoktól. De ugyanez az ember adott esetben simán elhiszi, hogy egy nigériai herceg örökölt pénzét éppen az ő segítségével szeretné kimenekíteni az országból… A legbiztosabb alap, amire építeni lehet az az emberi hülyeség.

Talán ezt kellene tanítani informatikaórán: a phishinget, a spamet, a pedofilokat a chaten. Annyira hajlamosak vagyunk fixre venni, hogy velünk nem történhet ilyesmi. Annyira egyszerű rányomni az OK gombra, hogy az ember elfelejt közben gondolkodni.

Ezzel kapcsolatban (is) jó dolog egy linux: az ember fia nem admin a saját gépén alapértelmezésben. Valamint egy rm parancs nem kérdez vissza, hogy de te most ezt tényleg biztosan valóban akarod-é.

He had a term for people like this: temporal provincials – people who were ignorant of the past, and proud of it.” (Michael Crichton: Timeline) – ugyanez a helyzet az “informatikával”: “Én nem vagyok geek, hogy ezt értsem!” Hja’ innentől nem kell csodálkozni, hogy a vírus megeszi a géped. Mi több, bocs, az összes geek épp nem ér rá, hogy megszerelje.

Na vissza Frei barátunkra: nálam ott vesztette el az egész műsor a komolyságát ahol rátért a netes pedofíliára. Ezt most miért kellett egy kalap alá venni? Persze vannak pedofilok, sőt, mondhatni jóval egyszerűbb a dolguk mióta minden 13-14 éves lányka otthonában ott a webkamerás szélessávú netes gép. A probléma persze megint ugyanaz, hogy a 13-14 éves lányka szüleinek gőze sincs arról, mit lehet csinálni azzal a kütyüvel a nappaliban. Tóta W. – akit egyébként nem kedvelek, de csúnya dolog blogban vagdalkozni, tehát tessék ezt a közbevetést elfelejteni – tapasztalatai is mutatják, nem árt ha az ember vigyáz. Más kérdés, hogy a chat.hu mindennek az alja, és ezt a legtöbb 13-14 éves is tudja.

És a coup de grâce, Columbine. Elöljáróban az Egyesült Államok az az ország ahol egy pixelnyi mellbimbóért M ratinget kap egy játék (ESRB) de amúgy ha arról szól, hogy babakocsikat kell felrobbantani az nem baj. (“…a harmadik világban sok a kényszer. Európában pedig sok a bűn, és ő nem tudja eldönteni melyik árt többet…” Obersovszky Péter: Cukorfalat) Frei ez egyszer jól szól: ahol a sarki fűszeresnél is lehet lőfegyvert venni, nincs értelme pampogni. Akkor már inkább Michael Moore (akinek szintén nem bírom a manipulatív stílusát – valaki még csodálkozik?) Bowling for Columbine-ja.

Szép dolog bemutatni a buktatókat és a veszélyeket. (Nem felületesen kellene, de a japános részt követően mit vártunk?) Amúgy van hatmillió ember aki csak játszani akar néhanapján. Persze az nem sztori…

És KOMOLYAN mi a RÁK az a 4. dimenzió??