sesam.hu

sesam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at IBM Cloud, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

Win-rant

Kénytelen voltam Windowst telepíteni a laptopra, ugyanis holnap statisztikavizsga. Elvileg persze az egyetem gépein kellene vizsgáznunk, de azokat éppen cserélik iMac-ekre. Úgyhogy mindenki a saját kis laptopjával kell, hogy érkezzen a vizsgára, Excelestől. Én ellettem volna az OpenOffice-ommal, de a tanár pont azt az egy Office-kiegészítőt (analytic tools) kérte, amit nem találtam még az OpenOfficeban. Bár feltételezem a 2.0-ban van… Mindenesetre békésebbnek láttam, ha én is Excelezek. Amúgy is el akarom adni a laptopot, és kétlem, hogy linuxszal megvennék.

A Win XP legalább annyira felismerte a linuxos partíciókat, hogy eltávoltítsa őket. (Ez nagy fejlődés, a 98 még megzakkant egy ext3-tól.) Persze évekig formázott, aztán nagy nehezen feltelepült. Feketeleves: a hardverelemek fele ismeretlen. A SiS AGP driver-rel indítottam. Persze újraindítás utána. Ezután jött a hálókártya és a modem (ha már telepítek ne hagyjunk kérdőjeleket az eszközkezelőben). Csodálkoztam, hogy nem akar újraindulni. Egy helyi hálózat beállítása varázslót azért feldobott. Következett a hangkártya, és a várva várt újraindítás. USB-m még mindig nem volt, így USB egerem sem. Emlékeim szerint minimum SP1 kell ahhoz, hogy a Win hajlandó legyen szóba állni egy USB 2.0 vezérlővel, szóval hajrá Windows Update. (Firefoxot nem is töltöttem, tudtam, hogy a Windows Update úgysem fog vele működni.) A frissítő weboldal először frissítette magát, majd a titokzatos WinHTTP és BITS protokollokat. újraindítás nyilván. Ezek után szépen kilistázott nekem 17 frissítést, amelyek közül egyik sem volt SP1. Apró szemrángatózással kísérve telepítettem őket. (Hátha prerequisite-ek.) Rezignált újraindítás. És végre: a várva várt… mégsem… SP2. Itt már feladtam, legyen ahogy a picipuha akarja, SP2. (Bár ez a csomag a szemeben a haszontalan és kikapcsolhatatlan Felpattanó Ablakok Szervízcsomagja (FASz) – vagy akárhogy is kell fordítani a popup window-t.) Az SP2 100MB-ját szép komótosan tölötte, hiába, messze van innen Európa. Mikor nagy nehezen elkezdte volna telepíteni, először létrehozott egy visszaállítási pontot – kérdés nélkül. (Késő bánat; ezt a hasznos szolgáltatást is ki kellett volna kapcsolni.) Az újraindítást már jóbarátként üdvözöltem. Ezen a ponton tűnt fel, hogy az AGP driver hiánya anno lehetetlenné tette a Win számára, hogy felismerje a videokártyát. Nosza, Radeon driver telepítés, és a jó öreg újraindítás. Nagyon meglepődtem, hogy az Office XP is felment újraindítás nélkül. Biztos csalt a Microsoft. (Megjegyzem minden újraindulás után előjött az “Ismerje meg a Windows XP-t” buborék, és az SP2 után a “Lehetséges, hogy a számítógép veszélynek van kitéve…” bubi is. Amikor ki akartam kapcsolni a folyton elinduló MSN Messengert, akkor pedig feldobott egy Internetcsatalkozás-varázslót…)

Amúgy itt látszik, hogy mennyire megszokja az ember a kézreálló dolgokat, avagy miből lehet észrevenni, hogy túl sokat használt valaki linuxot:
1) Állandóan Ctrl+Space-ezek a japán bevitelhez. (SCIM)
2) Csodálkozom, hogy a kijelölt szöveget nem illeszti be a középső egérgomb.
3) Alt+F2-vel próbálok programokat indítani.
4) Ha telepíteni kell valamit, reflexből nyitok egy parancssort.
5) Mindig megijeszt a csilingelő hang, ha bedugok egy USB-eszközt.
6) Ha meglátok egy exe-t keresem a Cedega-t.