sesam.hu

sesam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at IBM Cloud, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

stuff

Hazamenés előtti nagytakarítást tarottam. Csillog-villog a szoba, már csak mosni kellene. Amihez viszont nem igazán fűllik a fogam a teregetés miatt. Két opció van, vagy kimászok az ablakon vagy bentről kihajolva dolgozok. Előbbi halálos macera még akkor is ha a parapetmagasság nem lehet több 30 centinél. Utóbbitól meg még nem volt olyan, hogy ne fájdult volna meg a hátam. Micsoda problémák, igaz? :)

Közben Aktív Rádiót hallagtok. Az Externetnek meglepően stabil sávszélessége van külföldre – otthon nem ezt szoktuk meg. Valamint kiderült, lakóvárosom rádiója holnap ünnepli tizedik születésnapját. Tekintsék meghúzva virtuális fülüket.

Az alábbi bejegyzésekből úgy festhet nekem valami kiengesztelhetetlen bajom van a japánokkal. Ez azért nincs így. Figyelembe kell venni, hogy lassan egy éve nem voltam olyan országban ahol ismerik az L és R betű között a különbséget. És ha az embert valami idegesíti a legegyszerűbb a japánokat hibáztatni érte – kéznél vannak. Montesquieu után szabadon: a japánok is emberek. (Még ha jól titkolják is.) :P

Valamint kissé ízléstelennek tartom az atombombás kommentárt. Idén volt a hiroshimai és nagaszaki bombázás hatvanadik évfordulója. Ilyenkor félelmetesen naturalista adást lehet látni a TV-ben. Épp a hosztcsaládomnál voltam így nem tudtam nem nézni, bár igyekeztem a vacsorára koncentrálni. Bizarr élmény volt… Szóval ezzel inkább ne humorkodjuk.

A komolyzene viszont telitalálat – rendszeresen megkérdezik, hogy ugye Magyarországon midnenki klasszikus zenével foglalkozik és hallgat. (Ilyenkor eszembe jut Fekete Pákó, LL Junior & co.) Érdemben nem nagyon tudok hozzászólni. Kicsit sajnálom, de az ének-zene oktatás sohasem tudott megfogni teljes mélységében. Leginkább az foglalkoztatott midnenkit a Vargás énekórákon, hogy taktikailag megfelelő pozíciót foglaljon el az ebédlőbe rohanáshoz. Mindig énekórák után lehetett ebédelni és az énekteremnél csak az ún. társalgó van stratégiailag jobb helyen ebből a szempontból. (Ha már a zenénél tartunk, tudtátok hogy az O-zone Dragostea Din Tei száma mekkora sláger Japánban? Mindenütt hallani. A románok imádják. Numerakirályként azért jobb. :P)

Amikor még volt bérletem és vonatoztam feltűnt az au KDDI – ez egy telefoncég – legújabb családi csomagjának reklámja. A két érdekes szolgáltatásból az egyik az úgynevezett egyszerű telefon. Az egész áll egy zöld és egy piros gombból és számokból, kijelzője nincs. A célcsoport azok az idősek, akik nem valószínű, hogy értékelik a több megapixeles kamerákat, színes nagyfelbontású kijelzőket vagy a web-elérést egy telefonban. A második az érdekesebb: gyakorlatilag egy nyomkövető szolgáltatás. Az én telefonomban is van GPS, és ezt egészítették ki azzal, hogy ezen nem csak a saját, hanem a család más tagjainak pozíciója is lekérdezhető a telefonjaik segítségével. Egyértelmű alkalmazás a drága gyerök megfigyelése, iskolában van-e épp, vagy csavarog. Valamint az idősek is szemmel tarthatók, avagy többé nem kérdés, hol kódorog a nagymama. Nekem lennének némi jogi aggályaim, de gondolom ki van ez a dolog találva. (A cucc neve egyébként anshin-nabi – kb nyugi-navi-nak fordítható – navi, mint navigáció.)

Továbbra is töretlenül imádom a filmeket, bár moziba a borsos árak és a katasztrofális választék miatt nem járok. Akik azt hiszik, hogy Magyarország valami Isten háta mögötti hely, megnyugvást találhatnak abban a tényben, hogy a világ második gazdasági hatalmának számító Japánban minden film sokkal később kerül vetítővászonra, mint otthon. Szóval nézzük mint nézek.

Lost (http://www.imdb.com/title/tt0411008/)
Sawyer: Me Kate. Me throw rock.
Halottam róla, hogy otthon is lehet nézni, és hogy jó. Hát mit mondjak nem csalódtam. Ez az a sorozat, amit minél többet néz az ember annál több a kérdés és annál kevesebb a válasz. Egy jégtáncosnő is elszédülne ennyi csavartól ami csak az első évad sztorijában van. (Hehe, én többet nem tudok, mint a TV nézők, már végignéztem az első huszonnégy részt.) Nagyon tetszik még, hogy mindig meg tudnak lepni a karakterek valamivel. Nagyon jól mutatja, hogy egy átlagos ember szekrényében mekkora számban találhatóak csontvázak – mennyire nem lehet ismerni a másikat, még akkor is, ha abban a hitben ringatózunk, mindent tudunk róla. Kiválóan felépített feszültség, izgalmas flashbackek, szerethető szereplők. Még iylet. :) A szinkronra kíváncsi leszek ha hazajutok…

Serenity (http://www.imdb.com/title/tt0379786/)
Inara Serra: And that’s not incense.
Végre! Meg tudtam nézni a Firefly-sorozat nagyfilmjét és kérem el lettem sodorva. Nagyok voltak az elvárások de sikerült megfelelni, sőt. Joss Whedon hozta a sorozat hangulatát, a poénjai még mindig nagyon ütnek. A Star Wars kezdheti ásni a sírját. Látszik, hogy kaptak némi pénzt végre a készítők, jelentősen fejlődtek a speciális effektek. Azt sajnálom, hogy például felhagytak az űrben nincsenek hangok koncepcióval – amennyire tudom a Firefly volt az első, ahol mertek süket csendben robbantgatni az űrben – vákuumban kissé nehezen terjed a hang ugye. A fotográfia – személyes spanom – továbbra is izgalmas, és gyönyörűek a helyszínek. A szereplőket midnen rendes Firefly-fan barátaiként tartja számon, és ez itt sem változott. Olyan vicces volt hallani olyan IMBD-komment panaszokat, hogy miért nem sikeres és befutott színészekkel forgatnak… huh? Lecserélni őket? Komolytalan. River, aki alkalmanként villanásai ellenére nehezen emészthető szerepet játszott a sorozatban (a nem-nézünk-oda-lelövünk-3-embert és az anti-Badger cockney akcentusos monológ azért ütött) itt egy totális tuningot kapott 11 of 10 kúlság-faktorral. No force in the ‘verse can stop ’em.

The Island (http://www.imdb.com/title/tt0399201/)
Ed The Trucker: [quite obviously hitting on her] What’s your number?
Jordan Two-Delta: Two-Delta.

Ewan McGregor és Sarlett Johansson neve garancia – nekem. Kritizálható filmízlésem (Sylvia szerint szimplán szeretem ha agymosnak.) ellenére szerintem a sziget több, mint szimpla akciófilm. Lehet gyűjteni a köveket. Nagyon szépek a tűéles-steril képek a klóngyárból, ellentétben a kaotikus és emberi külső világgal. Érdemes figyelni a fénytükrözéseket Dr. Merrick szemüvegén. (Nem beszélve a szó szerinti desktop számítógépéről. Hatalmas találmány.) Én kiválóan szórakoztam, tetszett a történetvezetés, látványos volt az akció. Nem beszélve, hogy a két főszereplő között nemhogy chemistry, hanem egy egész Henkel-kémialabor dolgozott. Külön poén Lincoln Six-Echo és McGregor közti párhuzam a scriptben. Lehet, hogy tényleg van egy klónja valahol? :O

Disclaimer: Ahogy Novák Péter mondta a Megasztárban Az én ízlésterrorom nem lehet úrrá az egészen. Részemről az ilyen filmeket (is) szeretem. Valamint természetesen ez nem minden, de ki lehet fáradni a blogírásban is. Aki nem hiszi, próbálja ki. Folyt. köv.