SeSam.hu

SeSam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at Ustream, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

Választások 2005

Még megvagyok, nem fújt el a szél. Végül Kobét teljesen elkerülte a 14-es, elfordult a Japán-tenger felé és elhagyta az országot. Azért sikerült beáztatnia többezer lakást és néhány halálos áldozatot is szedett. De: nem tízezreket, mint Amerikában. Mert a japánok, ha azt mondják nekik, ki kell költözni, akkor kiköltöznek. Aztán ülnek szépen a szálláshelyeken, és nem toporzékolnak, meg fosztogatnak fegyverrel. A japán házak úgy vannak megépítve, hogyha másfél méteres vízben is állnak, nem omlanak be. Így át lehet vészelni egy Katrina-erősségű tájfunt is. Csak komolyan kell venni…

Az időjárás utána politika kapott most főszerepet. Ma tartják az előrehozott parlamenti választásokat. A dolog előzménye, hogy Koizumi miniszterelnök augusztus 8-án feloszlatta a parlamentet. Saját pártjában is ellene szavaztak ugyanis a japán posta privatizációjának kérdésében. A vita súlyosságának megértéséhez elengedhetetlen tudni, hogy egyrészről a japánok világszinten kirívóan magas megtakarítási rátával rendelkeznek, és hogy ezen megtakarítások oroszlánrésze postai kötvényekben van elhelyezve. Innentől a posta nem más, mint a politikai elit Nagy Közös Mézesbödöne. Magánkézbe adása alapjaiban rengetné meg a politikai világot, másrészről viszont lendületet adhat a csetlő-botló japán gazdaságnak. (Ha valakiben felmerülne, ugyan miért ilyen szorgalmasan gyűjtenek a japánok, akkor a válasz az ingatlanárakban keresendő. A lakások és földterületek árai olyan csillagászatiak, hogy a japánok többsége életének első felében minden erejével lakásra gyűjt, majd életének második felében a lakásvásárlás utáni adósságait törleszti.)

Ebben a cikkben részletesebben van szó a helyzetről, és hogy mik a sarkalatos politikai problémák. Ha újraválasztják Koizumit, és végigviszi a postaprivatizációt, sikerülhet rést ütni a meglehetősen korrupt és állami bürokrata réteg páncélján, ami véleményem szerint csak jót tenne az országnak. A kérdésben egyébként Zsuzsi-daisempaisama az illetékes, mint (japán) dipolmás közgazdász és politológus-hallgató. :)

Azért nem mennek simán a dolgok, olyan horrorisztikus esetek rázzák meg időnként a közvéleményt, mint ez. A terrorizmustól való félelelm itt is kezd legalább olyan méreteket ölteni, mint a Csendes-óceán túloldalán…

Pozitívuma a mai választásoknak, hogy végre eltűnnek az utcákról a kampányautók. A japán kampány némileg más az otthonitól. Először is nincsen minden agyonplakátolva. A jelöltek részére számozott táblákat állítanak fel mindenhol, amire sorsolás után kiteszik minden jelölt képét a választókerületekben. Ezeken kívül viszont a házakat, oszlopokat, és midnen lehetséges felületet nem borítanak be papírral, mint azt Magyarországon megszokhattuk. Fizetett hirdetéseket lehet látni óriásposztereken, és ha valaki támogat egy-egy indulót, dönhet úgy, hogy a saját ajtajára, falára, ablakába kiteszi a jelölt reklámját. Jelentősen kulturáltabb módszer, és a városkép sem sínyli meg a választásokat.

A második fontos ismérve a választásoknak a kampányautó. Na ezek viszont az abszolút negatívum oldalon állnak. Megafonokkal felszerelt kisbuszokkal egész nap járják a várost a jelöltek és itt-ott megállva beszédeket tartanak hatalmas hangerővel. Például nálunk a Mandai ABC-előtt lehet szinte a nap 24 órájában találkozni ilyen autókkal. A hangjuk kiválóan terjed ablakon, falon és fülre szorított párnán át is. Mi több, hajlamosak az ilyen járművek pont a szegény lakó ablaka alatt megállni, aholis az adott politikus egy kivételesen hosszú, hatalmas érzelmi töltetű (értsd: ordít) kampánybeszédet tart.

Palanovics Norbertnek üzenem, hogy a sayonara, ha már midnenképpen kiejtés szerint szeretné leírni, akkor szajónara. (Bár figyelembe véve, hogy Oszakát sem Ószakának írjuk, lehet fölösleges a következetesség.) Mindenesetre így is, úgy is elég hülyén néz ki, tehát – bár angol nyelvre találták ki – nem olyan rossz az a Hepburn-átírás…

Lassan kezdődik a választási műsor, megyek TVzni. :)