SeSam.hu

SeSam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at Ustream, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

esik eső…

Most tényleg esős évszak van. Az az idő, amikor minden forró és nedves (Good Morning, Vietnam!) és sohasem szárad meg semmi igazán. Ma egész nap több-kevesebb szünettel zuhogott, esett, csepergett, szemetelt az eső. Az ég egyenletesen és vastagon szürke. Meglehetősen vigasztalan látvány. A ForecastFox szerint ez minimum keddig így is marad, amin abszolúte nem csodálkozom. A medárdi negyvennapos eső csak nálunk megy különlegességszámba.

Meg meleg is van. A japánoknak például nyár kezdetétől a napi túlélőfelszerelés rendszeres részévé válik a minitörölköző. Lányoknak színes, rózsaszín vagy párducmintás, férfiaknak fehér (vagy rózsaszín és párducmintás – éljen az egyenlőség). Ezzel aztán bőszen törölgetik magukat, ami nem is csoda: árnyékban három, napon egy lépés után bárki úgy néz ki, mint Ryan és Jennifer a Can’t Stop The Rock után. Szóval mintha uszodából jött volna épp. Mindenesetre nekem még ilyenem sincs.

Közben belülről is áztattam a szobát. A csapba kezdtem el mosogatás előtt vizet engedni, amiről a következő másodpercben meg is feledkeztem. Egy idő után gondolati gátamat áttörte a csobogás zaja (mekkora képzavar): a csapból folyt a víz le a padlóra. Szerencsére nem sok, szóval feltöröltem, satöbbi. De ezekért az akciókért azért szeretem magam. (Tudom, apa, korsók meg kút. De sajnos a padlón nem nőnek virágok, maximum gomba meg penész.)

A mostoha időjárási körülmények ellenére elmentem a rendőrésgre. (Ja, én oda járok rendszeresen…) A dolog előzménye, hogy tegnap felhívott valaki, aki a városházáról, a biciklimről és valami befizetendő pénzről beszélt. El nem tudtam képzelni, hogy miről lehet szó, különösen azt nem értettem, hogy egy ellopott bicikli után én még mit fizessek, valamint hogy jön az egészhez a városháza. Jellemző, hogy bár nem teljesen fogtam a mondnandóját, kitartott és nem tette le a telefont addig, amíg azt nem mondtam, hogy jó, értem, nem probléma, köszönöm. Tipikusan terhelné a lekiismeretét, ha nem végezné el hibátlanul, amit ráosztottak. (Biztos sorsot húznak a rendőrségen, hogy ki hívja fel a japánul alig beszélő gaijinokat…) Midnenesetre azt mondta, menjek el a rendőrségre. Megtettem, és persze a problémám előadását követő hosszas tanácskozás után nem történt semmi. Azt mondták, aki felhívott, ma nincs bent. (Minő lazaság! Csak mert szombat van.) A rendőr teóriája szerint megtalálták a biciklim – én is éltem ezzel a gyanúperrel – és el van raktározva egy városi parkolóban. Azért hívtak, hogy vegyem át. A dolognak annyi szépséghibája van, hogy a telefonáló szavai közt a “megtalálni” és “átvenni” szavak még véletlenül sem szerepeltek. Vagy igen, csak olyan formában, hogy én lehetőleg ne értsem. Midnenesetre igyekszem nem beleélni magam. Majd elmegyek hétfőn, és lesz valami. Addig is meg kellene találnom a bejelentéskor kapott papiruszomat, hátha meggyorsítom az ügyintézést.