sesam.hu

sesam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at IBM Cloud, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

Larks in the Park

Mik történtek előző hét péntek óta? Például álmatlanságom következtében hajnal kettő és hat között befejeztem a “Politikai filozófia három részeges ember beszélgetése alapján” című esszémet. Nem én vagyok ennyire rebellis címadó, már az alapanyag, amiből dolgozni kellett is hasonló volt: “A Discourse by Three Drunkards on Government”. Nakae Chómin követte el a Meiji restauráció korában aktuálpolitikai kérdésekről vitatkozva. A furcsa cím és elgondolás ellenére nem rossz mű, még akkor is ha kissé archaikus és nagyon fennkölt angolt használ a fordítás. Körülbelül itt jöttem rá egyébként, hogy nincs az az Isten, hogy én ezt japánul el tudtam volna olvasni. Mindenesetre a beadandó elkészült és bár csütörtökön nem találtam meg a tanárt sehogy sem, pénteken az órán átadtam neki. Itt ismét hangsúlyozta, hogy ha valami problémám van, nyugodtan keressem meg, bármiben segít. Valamint mondta, hogy sajnos arra nem számíthatok, hogy minden tanár megengedi az angol nyelvű report-ot. Hja’, ha tudná, nekem ez az alapértelmezett hozzáállásom. Mármint hogy nem áltatom magam hamis reményekkel, hogy rádöbbennek a tanárok, hogy egyetemi szinten azért nem tudok japánul.

Ezzel kapcsolatos, hogy tegnapelőtt egy ismeretlen japán írt nekem emailt, amiben kifejti, hogy ugyanezen szeminárium előző tanára, bizonyos Tsukimura Sensei, megbízta, hogy legyen a tutor-om. (kb. magántanár, aki segít felzárkózni, stb.) Tsukimuráról azt kell tudni, hogy a volt Jugoszlávia utódállamaira szakosodott, ezért több évet élt Magyarországon kutatási célzattal. Az órán viszont meglehetősen szigorúnak tűnt, sőt én úgy éreztem, nem loptam be magam túlságosan a szívébe. Egyrészt ragaszkodott a japán nyelvű beadandóhoz, és láthatóan csalódottnak tűnt amiért nem tudtam elolvasni az újságcikkeket. Felállítottam egy olyan elméletet, hogy mivel ismeri és tanította Magdit, őt tartja külföldi etalonnak, ami azért nem teljesen reális. Mármint egy év gaidai-oktatás után. Ehhez képest tutor-t rendel ki? A mai nap folyamán kiderül, mi lesz ebből, ugyanis találkozom a tutor-jelölttel.

Ennyit a japán egyetemi oktatásról, inkább rátérek valami izgalmasabbra, a vasárnapi rockkoncertre. A dolog neve Larks in the Park, és Oszakában került megrendezésre. (A linkben lévő cikk ugyan 23-át jelöli meg dátumnak, de az hétfő. A valós dátum 22-e, vasárnap.) Ide vonultunk ki kansai-i magyarok plusz meghívottak, barátnők, stb egy jó bulira. Ez tipikusan gaijin party, amolyan mini-sziget. Szabadtéri koncertek mindenféle – nagyrészt külföldi, értsd gaijin – együttesektől. Sajnos egy évben csak egyszer van ilyen alkalom, a japánok úgy fest nem nagy rajongói az ilyesminek. Pedig a rengeteg külföldi között voltak japánok is, valószínűleg a “nyugati életérzés” hívei közül. Nagy attraktív erőt jelentett például a Nightwish-koncerten beszerzett pólóm, aminek kapcsán két japán lány is leszólított – ez a startégia tehát bevált. Az eső ellenére mindenki nagyon jól érezte magát. A végén hatalmasat őrjöngtünk az ausztrál ska-punk együttesre, elfogyasztottunk jeelntős mennyiségű Asahi Super Dry sört, és szereztem egy autogramot az egyik együttes egy veszélyesen jól kinéző (és japán) énekesétől. Így utólag ilyen lehetne többször is, de Japán nem osztja két marékkal a nem szokványos szórakozási lehetőségeket.