SeSam.hu

SeSam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at Ustream, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

freaky friday

Tegnap ugye kiosztották a papírjainkat: az enyémen egyetlen dolog szerepelt, “Legközelebb olvasd el a kiadott anyagokat”. Valamint szóban azt a kritikát kaptam, hogy nehéz olvasni az írásom. (Mármint nem a külalak miatt, számítógéppel készült.) Ezután következett egy szörnyű óra, olyan feladatokkal, mint “A következő két percben gyűjtsetek ki a cikkekből ilyen meg ilyen kritériumnak megfelelő dolgokat”. Nem is tudom, mi lett volna a jobb, ha a tanár nem tekint halmozottan depriváltnak, és nem ugrik át amikor az én válaszomra került volna a sor, vagy – ahogy történt – úgy tekintett, mintha ott se lettem volna. Nagyon rosszul éreztem magam. Főleg, mert a külvilág ezt úgy értelmezheti, hogy én valami idióta vagyok. Pedig az óra szóbeli része alapján, amit azért tudtam követni, egyáltalán nem volt bonyolult a dolog. Ha a cikkek történetesen angolul lettek volna, kenterbe verem az egész japán társaságot. Teljesen mulyák és semmi kezdeményezőkészségük, innovativitásuk… De sajnos 2 perc alatt nemhogy egy cikket, hanem egy sort sem tudok elolvasni.

Ilyenkor azért fortyog bennem, hogy egy átlag japán diákhoz képest én három idegen nyelven értetem meg magam, ebből angolból profi szinten (akárki akármit mond a kiejtésemről). És megnézném hány japán tanulna meg ha nem is magyarul de bármiylen adott európai nyelven egy év alatt úgy, hogy utána elvégezzen egy egyetemet. Hrmpf…

Ehhez jön még az a dolog, hogy a némettanárom viszont – mondván nem fair a japánokkal szemben, hogy én már tanultam németül – extra feladatokkal bombáz. Ez már sempaiokkal is előfordult, nevezetesen a tanár közli: “Nem adok csak úgy munka nélkül kreditet”. Nem nagyon diszkriminálnak minket pozitívan a japánokkal szemben, általában nem sok mindenkit érdekel, hogy külföldiek vagyunk. De akkor negatívan se diszkrimináljanak. Nekem lehet, hogy minimális erőfeszítés befektetésével lesz egy német nyelv kreditem, viszont belepusztulok a másik hat japán nyelvű tárgyba.

Tegnap egy kisebb Gaidai-unióra készültünk Oszakában. Az eső ellenére el is mentem, de nem jöttek ki jól a dolgok. Megérkezésemkor zárt ajtó fogadott, kiderült, hogy senki sincs otthon. Fél órát vártam Oyunra és Paulra (esőben), pedig nekem drága mongol vendéglátóm azt mondta, bármikor mehetek. Valamint kiderült, hogy Daniela és Petra, akiknek ott kellett volna lennük, hirtelen felindulásból és élőre megfontolatlan szándékból elmentek Tokióba, és hogy Ulyana is csak másnap érkezik. Na ennyit a rég nem látott Gaidaios évfolyamtársakról.