sesam.hu

🏢 Engineering Manager ⛰ trail runner 🇭🇺 Budapest, Hungary

Nightwish

Eléggé meglepődtem,a mikor hétfőn végre kézhez kaptam az egyetemi levelet. Az állt benne, hogy hétfőn, azaz aznap, meg kell jelennem a Kobei Egyetem Jogi Karán a beiratkozási procedúra végett. Nem siették el az értesítést, az biztos. A jimushitsu-t megkértem, hogy telefonáljanak, miként lehetne megoldani ezt a problémát. Végül is kiegyeztünk abban, hogy másnap, kedden, elmegyek. Azért furdalt engem a kíváncsiság, hogy ugyan miért is utazzak én kétszer hatszáz kilométert, hiszen mindössze három papír leadásáról van szó. Jobb helyeken ezt elküldik levélben és kész. Felhívtam hát Magdi a.k.a. dai-sempai-sama kobei kapcsolatom, aki megígérte, hogy bemegy az ottani irodába, és megérdeklődi, mi a helyzet.

Másnapra kiderült, hogy tulajdonképpen elitézhető ez levélben is, nem kell lemennem. Biztos csak látni akartak… Erre én összepakoltam a cuccokat és feladtam… volna a postán, ha nem derült volna ki, hogy hiányzik az egyik papír. Visszakérték ugyanis a felvételikor használt fényképes cetlit, ami a személyemet igazolta anno. Én visziont az elő-költözési papírnagytakrítás során ez már úgysem fog kelleni jelszóval elegáns ívben kidobtam az egészet. (Tanulság: Japánban jukenhyo feliratú papírt semmilyen körülmények között sohasem szabad kidobni!) Újból elmentem a jimushitsu-ba, hogy mit tegyek. Sato-san, aki egyébként a legrendesebb, mellesleg az iroda vezetője, közölte, hogy mivel ezután úgyis mindent egyedül kell intéznem, jobb ha már most elkezdem a felkészülést, és felhívom Kobét. Mondjuk őket ezért fizetik, de mindegy.

Telefonálni csak azért gáz Japánban, mert udvariasan beszélnek veled. Nagyon udvariasan. Ergo figyelni kell, hogy az ilyen egyszerű dolgokat, mint “fénymásold le”, “add meg a telefonszámod” megértsen az ember, mert ezeket is képesek öt sorban megfogalmazni. Jót mulattak, hogy kivágtam a vizsgalapom, majd megengedték, hogy beváltsam az Alien Registration Card-om fénymásolatára. Így végül csak sikerült elküldenem az egész pakettet, remélem megkapják, és megelégednek.

Amúgy ez az egész beiratkozás nem csak ennyiből állt volna. Sokkal bonyolultabb, rengeteg formanyomtatvánnyal, kitöltendő papírral. Viszont – mint azt Magditól megtudtam – én vagyok az egyetlen külföldi a karon, vagy mindenesetre nincs sok, ezért mindenfélét megcsinálnak helyettem, mert amúgy halálra unják magukat. Én biztos nem fogok tiltakozni, minél kevesebbet kell olvasni formanyomtatványokat, annál jobb.

Majd’ lefordultam a székről, mikor Magdi elmesélte, hogy az irodában amúgy mellesleg megemlítették, hogy lefoglaltak nekem egy szobát a Hyogo koliban, és ugye az nekem kell. Még jó. Azért szólhattak volna nekem is. Igaz tegnap erről is megérkezett egy prospektus, mely szerint ott fogok lakni, és elsejétől beköltözhetek. Ebben annyi szépséghiba van, hogy innen 28-án kiraknak, szóval három napig otthontalan leszek.

Ma ismét – immár megfontoltabban – papírokat rendeztem, amikor rátaláltam a nihonjijou utóvizsga-felhívásomra is. Ha véletlen nem akad a kezembe, fix, hogy megfeledkezem róla. (Lehet, hogy kellene nekem egy naptár?) Mentségemre, a papírt Utsumi matekvizsga *alatt* nyomta a kezembe, teljesen kizökkentve a példamegoldásból. Ő mondjuk tipikusan az a fajta, akit csak a asaját tantárgya érdekel. Szóval holnap még egyszer vizsgázok.

Előtte azonban Nightwish! Ma 18.30, Shibuya-AX. “Once, I had a dream. This is it!”