sesam.hu

sesam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at IBM Cloud, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

Ryugakusei wa kodomo

Legnagyobb meglepetésemre tegnap kiderült, hogy ma nemzeti ünnep van, és nincs tanítás. Nem mondom, hogy nem örültem neki. Úgyis vannak ezek az idióta fogalmazványok, amiket már megint meg kell írni. Általában ahogy befejezünk egyet, jön az újabb. Most épp három van napirenden. Lassan többet írok japánul, mint bármilyen más nyelven.

Szerdán este állati üvöltésre lettem figyelmes a folyosóról. Kiderült, hogy Lao-nak van születésnapja. Lao a mexikói ösztöndíj-társunk. Rettentő gazdag családból származik. Süt róla az önbizalom, láthatóan semmi sem érdekli, nem zavartatja magát. Saját bevallása szerint éli az életét. Igazából nem tudom, hogy került ide, mert alig tanul. Illetve tudom, a szülei valahogy berakták a programba, bár nehéz elhinni, hogy a japán követségen ilyesmit el lehet érni pénzzel. Igazából engem nem érdekelne, de elég nehéz néha elviselni a srácot. Rendszeresen partykat tart a szobájában, vizsgaidőszakban, hajnalig tartó hangos dorbézolással. Ha leissza magát, rettentő durván bánik a tutorokkal is, amikor felszólítják, hogy maradjon csendben a szobájában. Legutóbb Lao Sensei néven rendelt pizzát, és a szerencsétlen pizzafutár fiút nekünk kellett elkalauzolni, és valahogy összeszedni Lao-t hogy átvegye a pizzáját. Persze ekkor is ivott. Most születésnapjára Mariya elmondása alapján azt találták ki, hogy Sebastian, Mariya barátja, beöltözik lánynak. (Lao-ról még azt kell tudni, hogy imádja a lányokat. Mármint leitatni és “játszani” velük.) Állítólag Lao úgyis annyira be lesz állva, hogy észre sem veszi a különbséget. Elég szomorú szerintem. Igazából az a baj, hogy a viselkedése rossz fényt vet mindenkire.

Tegnap megjelent egy cetli a liftben, hogy a koli főnöke dühös, mert állítólag pocsékoljuk az energiát azzal, hogy kesőig DVD-ket nézünk a közös szobákban, és “unauthorized” (illegális) partykat tartunk. Úgyhogy tegnap kilencre mindenkit berendelt a közös szobába, hogy beszélgessünk. Ez csak azért vicces, mert a közös sziobába egyrészt nem férünk be, másrészt az ilyenek nem beszélgetések szoktak lenni, hanem ő elmondja mit akar és kész. Én nem voltam, mert már messze nem érdekel mi baja. Havonta 26.000 forintnak megfelelő yent fizetünk ki “közös költség” címén fejenként. Ez rengeteg pénz. És olyan szabályok vannak, hogy 10-kor bezárják az összes közös helyiséget, és midenki csak a szobájában tartózkodhat. Most is megfenyegettek, hogyha 10-nél tovább tartózkodunk bármelyik helyiségben, akkor permanenesen bezárják. Ha megteszik, én beszüntetem a 13.000 yen fizetését. Amúgy sem tartom etikusnak, mert szerintem durván sok.

A mai liftcetli szerint megérkezett a válasz a 62 ember által aláírt petíciónkra, mely szerint továbbra sem lehetséges az Internet-elérés a szobánkban. Ugyanis az Internet addiktív, és szeretnének tőle megóvni. Annyit tesznek, hogy a tanulószoba 5 számítógépét hat hónap után végre bekötik a hálózatba, és egy HUB 8 csatlakozását megynitják laptopoknak. Természetesen a tanulószoba is tízkor bezár, mint midnen közös használatú helyiség. Ez már annyira siralmas, hogy vicces. 11 évesnek érzem magam, nem 21-nek.