sesam.hu

🏢 Engineering Manager ⛰ trail runner 🇭🇺 Budapest, Hungary

Kultúra?

Az öngyilkosságról kiderült, hogy valóban megtörtént. Egy a környéken lakó hatvanas éveiben járó férfi követte el a mi hétemeletes Japán Nyelvi Központunk tetejéről. Amikor a rákövetkező napon órára mentem, feltűnt, hogy az épület külsején felfutó lépcső aljára egy láncot akasztotak ki. Később kiderült, hogy ez a “védekezés” az ilyen esetek ellen. Egyetlen vékonyka lánc. Átmászható, alatta átbújható lánc egy táblával, ami egy lépcsőző embert ábrázol pirossal áthúzva. Ahogy Alexandra megfogalmazta órán: “If you want to kill yourself, you should be craeful not to break any rules.

Hallgatás utáni értés órán tovább folytattuk a japán iskolarendszerről szóló beszélgetésünket. Egyszer már szó volt erről, amikor a tanárunk elmesélte, hogy a “bullying” – magyarra elég lefordíthatatlanul a gyereke egymás közötti erőszakos viselkedése, egymás bántása – mekkora probléma a japán iskolákban. Példának azt hozta fel, hogy pédául a gyerekek egy társuk részére tememtést rendeznek. Az asztalát leterítik egy fekete lepellel, és kitsznek rá virágcsokrokat, gyertyát, bekeretezett képet fekete szalaggal. Ilyen és ehhez hasonló lelki terror mindennapos az iskolákban. Okként a következőre lehet gondolni: Japán ma hihetetlenül oktatásközpontú ország. A gyerekek már igen kicsi korukban elkezdik a felfelé kapaszkodást. Jó óvodába kell bekerülni, hogy onnan jó általános, majd középiskolába nyerjen felvételt, ahonnan egyenes út vezet a jó egyetemre. Ennek elérésére léteznek külön délutáni, nyári, stb iskolák (juku), ahová tíz gyerekből kilenc jár. Van külön óvoda-előkészítő, általános- majd középiskolára felkészítő iskola, stb. természetesen ezek az extra intézmények nem ingyenesek, de a szülők boldogan fizetnek ki horribilis összegeket annak reményében, hogy gyermekük neves egyetemre bejutva, jó munkahelyet szerezhessen. Aki elveszik ebben a nagy rohanásban, az a gyerek, aki naponta sötétedésik különféle iskolákban ül, hogy aztán késő estig háze feladatokat írjon, tanuljon. Külön sresszfaktor az állandó félelem, hogy nem sikerülnek a vizsgái, felvételijei, és hiábavaló lesz az egész eddigi munkája. Ehhez képest az egyetem már sétagalopp, egyetemista korukban élik ki a japánok az összes hiányzó gyerekkori szórakozhatnékjukat. Nem sok idejük van, mert ha végeznek, dolgozniuk kell, visszajutva ugyanabba a taposómalomba, ahová hároméves koruktól szüleik bedugták őket. Az általunk nézett videón az előadó a japán egyetemet egyenesen Disneylandhoz hasonlította. (Ez ne tévesszen meg senkit, mert az oktatás japánul van, tehát nekünk mindezek ellenére nem lesz könnyű dolgunk.)

Nem csoda, hogy a gyerekek körében is magas az öngyilkosságok aránya. Helyt kell állniuk az iskolában, állandóan Damoklész kardjaként lebegnek felettük különféle vizsgáik, el kell tűrniük osztálytársaik erőszakoskodásait. Mindezt egy rettentően szabálykövető és hagyománytisztelő társadalomban. A tanárok nem sokat tesznek a bully-k megbüntetésére. Ráadásul általában ezek a gyerekek pont a jó tanulók köréből kerülnek ki. Pont ezért érzik magukat feljogosítva, hogy társaikat kínozzák, felettük állónak gondolva magukat. A tanárok pedig olyannyira értékelik a jó iskolai előmenetelt, hogy megbocsájtják, vagy figyelembe sem veszik ezeket a kilengéseiket. Sőt, egyes tanárok szájából olyat is lehet hallani, hogy “Ha nem vagy képes tanulni, nincs értelme az életednek, meg is halhatsz.” Ezeket a mi tanárunk mesélte nekünk. természetesen nem tudok megbizonyosodni róla, hogy ez valóban, bizonyíthatóan így van-e, de nem hiszem, hogy szándékosan ilyet hazudna nekünk pont egy tanárunk. Valamint a számok (például az öngyilkossági ráta) magukéert beszélnek. Valamint látható az a hisztéria is ami az iskoláztatást körülveszi. Terhes anyukák még meg nem született gyermekei direct mail formájában már reklámokat kapnak felkészítőkről, tanfolyamokról, pót-iskolákról, nyári tanulási programokról.

Ennél rosszabb helyzet is létezik, például Koreában, ahol ha lehet még ennél is nagyobb a nyomás, ennél is fontosabb a tanulmányi előmenetel. Érdekes szokása a koreai anyukáknak, hogy a gyermeküknek kiszemelt iskola ajtajára a felvételin szerencsét hozandó egy rágógumit ragasztanak.