sesam.hu

🏢 Engineering Manager ⛰ trail runner 🇭🇺 Budapest, Hungary

@iroda

Kezdek egész beleszokni az itthoni életbe. Ma voltam Pesten, ahol is a Közgáz (azaz BCE) AIESEC irodájában ütöttem fel a tanyámat, és jól megleptem a bejövőket. Mondjuk a vizsgaidőszak erősen rányomta a bélyegét a dologra. Volt például olyan, hogy valaki bejött és megállás nélkül elkezdett panaszkodni, hgy milyen borzasztóan kegyetlen volt a számvitel vizsga, és észre sem vette, hogy hozzám beszél, aki 8 hónapja külföldön van. Persze az is lehet, hogy tényleg nem ennyire nagy szám, ha valaki hazajön az ünnepekre.

A másik fontos ismérve az irodának, hogy tétlenül nem tartózkodhat ott senki huzamosabb ideig. Én délután kettőkor azon vettem észre magam, hogy négy indexet íratok be a Sóházban… Legalább volt valami hasznom. ;) Ezen felül felírtam magam a szilveszteri buli jelentkezési lapjára kanjival.

Apropó, utazás, reggel majdnem odafagytam a peronhoz. (Kitérő: a peron japánul hoomu katakanával írva. Eredetileg az angolból kéne származnia, de azt senki sem tudta nekem megmagyarázni, hogy hogy lett a platform-ból hoomu…) Magyarországon azért hidegebb van, mint Japánban. Meg itthon is, ahol kb huszonegy fokos a lakás. Szerintem ez a normális, de az osztálytermekben a vietnámiak, sőt, egyes európai nációk tagjai is látványosan fáznak, és bekapcsolják a légkondit, ami aztán harminc fokra fűti a termet. Ilyenkor viszont én kezdek el haldoklani, mert ilyen melegben művészet nem elaludni, főleg japánórán. Szóval a légkondi állandó konfliktusforrás.

A tetőablakomon pont besüt a hold. Olyan 5/8-ra saccolom. Creepy.