SeSam.hu

SeSam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at Ustream, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

Shiken 2.0

Megvolt a vizsgánk… egyik része. Irtunk egy kanjitesztet és egy nyelvtani papírt. Ugyanolyan, mint az előző volt, azzal a különbséggel, hogy a nyelvtan kissé bevadult, a kanjitesztben pedig 300 kanji volt a 130 helyett. Sajnos nem sikerültek valami rózsásan. 61%-ot és 62%-ot értem el. Elég messze van a 90%-tol, bár ha azt nézzük, hogy 3 honapja egy kukkot nem tudtam a nyelven, nem rossz. Kar, hogy ez nem sok mindenkit érdekel, a japánokat meg aztán kifejezetten nem. Minden ryuugakusei egyenlő. (Egyes ryuugakusei-ek azonban egyenlőbbek a többinel, mivel ok mar tanultak japánt.)

Gondolom ez a fokozódó nemzetközi helyzetnek (értsd: vizsgák) köszönhető, de mindenfele pletykák kaptak lábra. Például hallottam, hogy egyesek úgy tudjak, kísérlet alanyai vagyunk. Minden évben kicsit alakítanak a tanterven a japánok, hogy egyre többet és többet tanítsanak meg a nyelvtanulókkal. Varjak, hogy mikor érkezik el a határ, mi az a mennyiség, amit egy év alatt meg lehet tanítani. Nem lehet tudni, hogy ennek van-e valami alapja, de a tények azért tények: nagyon gyorsan haladunk. Japán nyelvből külföldieknek egy négyszintes vizsga létezik: yonkyuu, sankyuu, nikyuu, ikyuu. Az első (yonkyuu) kb. alapfokú ismereteknek felel meg, nem sok mindenre jó. A második (sankyuu) mar komolyabb ismereteket feltételez. Pl. Mariya sankyuu-val jött másfél év japán szakon eltöltött egyetemi evvel. Norbi nemrég közölte, közeledünk ehhez a szinthez. A vizsgában lévő kanjik nagy részét tudjuk, a nyelvtanban lehetnek ismeretlen dolgok, de nemsokára simán átmennénk rajta. Az egyéves oktatás célja a nikyuu elérése.

Most mar vicces dolgok is történnek. Pl. olyan kanjikat tanulunk, amiket H-class-osok sem tudnak néha. Kenji, aki Braziliaból jött de mindkét szülője japán szinten kanjikat tanult a vizsgára. Hat néha a hóhért is akasztják. ;)

A másik tény, hogy valóban változott a tanterv tavaly óta. Tavaly nem voltak összevont órák, és a sempai-ok elbeszélései alapján nekik több órájuk volt. (Bar ez meg feltehetőleg változni fog, tekintve, hogy a nyári szünet után új órarendünk lesz.)

A vizsgák után Norbival Shinjukuba mentünk, VISA-kártyát készíttetni és én visszamondtam a repülőjegyemet, mert biztos, hogy nem tudtam volna kifizetni. A VISA kártya ügyintézést meglehetősen élveztem. Természetesen angolul nem kifejezetten tudtak a banki lánykák, viszont nagy meglepetésemre teljesen korrekt beszélgetést folytattunk le. Mindent megértettem, és amit szerettem volna, azt el is tudtam mondani. És japánban kifejezetten élvezetes ilyesmit csinálni. A bankban mosolyognak az emberre, az alkalmazottak láthatóan teljes figyelmüket az ügyfélnek szentelik. Az ügyfél nem probléma, púp az alkalmazottak hátán. Minden problémát türelemmel kezelnek, és maximálisan udvariasak.

Arról nem is szólva, hogy az otthon alkalmazott politikával szemben – nevezetesen, hogy VISA-kártyát (rendes, dombornyomott, nem Electron) csak bizonyos havi bevétel fölött, néha komoly pénzösszegek ellenében adnak ki – itt semmit nem kell tenni, hogy kártyát kapjon az ember. Itt minden VISA-kártya hitelkártya, alapértelmezésben diákoknak 100.000 yen hitellel (200.000HUF), 13%-os eves kamattal. Ha 3 hónapon belül fizeti valaki vissza a pénzt, akkor viszont kamatmentes a hitel. Meglehetősen kényelmes. Kíváncsi lennek azért otthon mit szólnának egyes pénztárosok egy Mitsui Sumitomo Bank által kiadott bankkártyához. (Natürlich külföldön is használható korlátozás nélkül.)

A bank után az utazási irodába mentünk. Ez azért egy kicsit aggasztott, mert a repülőjegy-visszamondás azért meghaladja mindkettőnk nyelvi képességeit. Az irodában nagy meglepetésünkre egy perfekt angolul beszelő japán fogadott. (Bezzeg előző alkalommal nem volt ott…) Kiderült, hogy két evet az Egyesült Királyságban tanult. Magyarországról tag ismeretekkel rendelkezett. Arról beszélgettünk vele, hogy milyen nyelvrokonságban vagyunk más népekkel, stb. Tudta, hogy a magyar nyelv teljesen egyedi Európában, és ismerte a Tokajit… :) Természetesen minden további nélkül elitezett mindent, és (mosolyogva!!) visszaadta a 20.000 yenes foglalómat. Ez egy ilyen ország.

(Akik nem olvasták az előző bejegyzéseket, nem biztos, hogy mindent értenek. Egy kis tisztázás: ryuugakusei = külföldi tanuló; kanji = kínai írásjelek. Iszonyatos mennyiségben állnak rendelkezésre, az elavult, mar nem használt kanjikkal együtt 50.000 körülire rúg a számuk. A mindennapi életben körülbelül 2000 kanjit használnak, a szép- és szakirodalomban mintegy 4000 kanjit alkalmaznak. Mi az egy év alatt 1600 kanjit tanulunk meg. Fontos megjegyezni, hogy a japánok az 1945 db általános használatú (jooyoo) kanjit 9-10 év alatt tanuljak meg…)