sesam.hu

🏢 Engineering Manager ⛰ trail runner 🇭🇺 Budapest, Hungary

Elso het

Remelem nem zavarnak ki a konyvtarbol, igyekszem minden felmerult kerdesre valaszolni. Elore is elnezest az ekezetek hianya miatt, ezeken a gepeken olyan nincs (van viszont otvenezer kanji…).

A legjobb, ha az elejen kezdem. Iszonyat sokat repultunk, es eleg esemenytelen volt az ut. Frankfurt fele atrepultunk Budapest folott, az nagyon szep volt, raadasul alacsonyan voltunk, lehetett mindent latni. Peldaul lattam a Nepligetet sot a Kozgazt is. Felulrol egesz mashogy nez ki a varos, mintha legobol lenne. Frankfurtban gyorsan atmentunk egy masik terminalba. A repter akkora, hogy magasvasut visz at egyik terminalbol a masikba. Itt elvaltunk azoktol, akik Osakaba mentek, ok masik geppel repultek. A tokyoi Lufthansa gepen a legikiserok fele mar japan volt, de mind beszeltek angolul (kesobb jottem ra, hogy ez milyen kiveteles eset). A kaja finom volt, inni adtak barmikor, sot mi magyarok bekoltoztunk a konyhareszbe egy kis onkiszolgalasra. Aztan az egyik legikisero visszazavart minket, mondvan ne fickandozzunk, hanem uljunk a fenekunkon, mert nincs eleg levego. Ha valaki ki akarja probalni milyen ilyen messzire repulni, az uljon le egy ovodaban egy szekre es maradjon ott 10 oraig, ugy, hogy az egyetlen szorakozasa egy TV, amit egy olyan fulhallgaton hallgat, aminek csak az egyik fele szol… Bezzeg a szomszed ulesen egy japan no felszallaskor elaludnt, es leszallaskor kelt fel. Az sem zavarta, hogy atmasztak rajta az emberek, amikor ki akartak menni a folyosora.

Leszallaskor termeszetesen hatodika reggel volt, tehat elottunk allt egy egesz nap, mi meg alig aludnunk. A japanoknal is van immigration officer, raadasul megszivtuk, mert egyszerre sokan mentunk, es ugye a gaijin (kulfoldi) az nem japan, nem fontos, tehat varhat. Szoval kigyozo sorokban alltunk egy orat, mire beengedtek. Utana talakoztunk a fogadokkal, akik meg mindig turhetoen beszeltek angolul. (A japanok egy igen erdekes japano/angol valtozatot beszelnek – ha beszelnek. Ehhez hozza kell szokni, en gyakran felet sem ertem amit allitolag angolul mondanak. Mindezt sulyosbitja a nagyszamu angol szo, ami bekerult a japan nyelvbe, ezeket direkte japanosan ejtik. pl: makudonarudo)

A lakhelyunkig busszal mentunk. Ez Tokyo kulvarosa, Fuchu keruletnek hivjak. A kornyeken van egy akkora stadion, mint a Budapest Arena (kulvarosban!) es egy vagon foci es baseballpalya. Az egyetemunkon mi csak amolyan vendegek vagyunk, van egy kulon epuletunk (JLC, Japanese Language Center) de amugy itt japanok tanulnak idegen nyelveket (fokent azsiaiakat).

A koliszobamba elottem senki sem lakott, meg rajta volt a folia nemelyik butoron, minden fiokban hasznalati utasitas lapult, a huto fagyasztojabol pedig egy osszefagyott jotallast vettem ki… (gondolom jotallas, japanul van :) ) Van egy asztal harom kisebb polccal egybeepitve, gorgos fiokos szekreny az asztal ala, high-tech huto, taviranyitos legkondi (nehogymar fel metert ki kelljen nyujtani a kezem, bar lehet az atlag japan nem er fel olyan magasra). Minden szobaban van levalasztva egy vizesblokk euroipai stilusu wc-vel es zuhanyzoval meg minikaddal (azer belefernek ha akarnek). Az agy magasan van a foldtol, ez furcsa. Agynemut kaptunk (23.000 yen, termeszetesen legomboljak rolunk). Nem valaszthattunk olcsobbat. Nagyon jo amugy, a parna egyik fele rizsszeru anyaggal van toltve a masik normalis es a pokrocunk kivalo puha, meleg. Mondjuk ennyi penzert illik is.

Az elso nap jottek a senpai-aink (senpai = tapasztalt, tehat azok, akik regabb ota itt vannak) es elvittek minket nehany helyre. Aztan kozosen vacsoraztunk. (Jah, ha valakit erdekelne, mi vagyunk a kohai-ok, a newie-k.) Ket megallo vonatozassal (olyan mint a metro, csak felszinen megy.) eljutahtunk Chofu-ba, itt van a 100 yen-es bolt es a Seiyu. A Seiyu a helyi Tesco, olcso aruhaz es sokmindennek van “Seiyu gazdasagos” verzioja, ami meg olcsobb. En ilyeneket eszem, a minosegukkel semmi baj sincs, teljesen jok. Altalanossagban minden draga, ami europai az nagyon draga, a zoldseg-gyumolcs pedig megfizethetetlen. Egy szem krumpli 68 yen!! Egy kis muanyagdoboz epret mar 600 yenert odaadnak, sot lattunk minikolbaszokat (azert kivancsi lennek az izere) potom 550 yenert. A kenyeret csak szeletelve lehet venni, de furcsa modom nagyon sokaig elall, puha es nem nedvesedik be meg ilyesmik. Meg 3 nap utan is olyan, mintha akkor vettem volna. Lehet, hogy szintetikus… ;) Amugy reggelire azt szoktuk enni, amit veszunk a Seiyu-ben, ebedelni lehet egy menzafelen (van sokfele kaja, es nem csak nyers hal ;) ) vacsorara meg vagy Seiyu_kaja vagy elmegyunk valahova a kornyekre.

Etterembe jarni azert nem olyan egyszeru, ha valaki gaijin, es raadasul nem is tud japanul. mindenutt megkerdezik, hogy hanyan vagyunk (mintha nem tudna megszamolni) es hogy dohanyzo asztalt akarunk-e (en mar itt bebuknam, de szerencsere Norbi jobban tud japanul). Fizetni pedig egy kasszafelenel kell, nem csak otthagyod az asztalon a penzt. Aztan kozben feltesznek ilyen trukkos kerdeseket, hogy mit iszunk, stb, szoval resen kell lenni. A legtobb helyen van vizautomata, ahol poharba lehet vizet vetelezni, ahanyszor nem szegyelled, es ingyen van. Ahol legutobb ettunk ott zold tea volt, es egy no mindig jott a kancsoval es teletoltotte, szinten ingyen.

Chofutol tovabb vegig a vonalon a vonattal lehet elmenni Shinjuku-ba. Itt inkabb technikai boltok vannak, itt vettunk telefont, meg termeszetesen a PlayStationtol a TVkig minden van. Ez mar hasonlit a belvarosi japanrol elgondolt kephez, magas epuletek, bevasarlokozpontok mindenutt.

A legtutibb hely eddig Shibuya volt. Na ez a tipikus gigapolisz terulet. Felhokarcolok tele neonfennyel, meg hatalmas kivetitokkel amig a szem ellat. Egy nagy ter van kozepen ahol szombat es vasarnap este tengernyi ember ozonlik midnenfele. Allitolag ez a vilag legforgalmasabb utkeresztezodese gyalogosforgalmat tekintve. Ide tenyleg befer ketmillio ember egy tomeggyuleshez. :P vannak utcai zeneszek, amit nem ugy kell elkepzelni, mint az aluljaroban nalunk. profi felszerelessel igen jo zeneket nyomnak, nem gyoztunk nezelodni. Pl ket leanyzo, egyikuk egy elektromos hegeduvel, masikuk enekelt, na az nagyon jo volt.

Eddig mindenhova egyutt mentunk mi magyarok. A senpaiok jol felkeszitettek, ugyhogy szerintem messze tobbet lattunk, mint a tobbiek. Augy vannak helyiek is, minden emeleten egy tutor, akik itt laknak, es minden este egyikuk “szolgalatban van”. Veluk nemileg angolul is el lehet beszelgetni. Vannak meg a TOFSIA-sok, ok ide jarnak egyetemre – azt hiszem – es amolyan onkentes gaijin-segitok. Sajnos az atlag japan (foleg noi, bocsanat :) ) IQ nem tul magas ahogy elneztuk. Kicsit gyerekesek hozzank kepest, kulfoldon meg tuti ehenhalnanak… Amugy kifele rem kedvesek, a tanaropk is mindig mosolyognak, stb, persze ki tudja kozben miket gondolnak a buta gaijin-okrol akik meg japanul se tudnak rendesen. ;)

meg mit irnom, es fogok is, de most mennem kell. Ez amugy is jo sok, remelem meg lehet ennyit postolni.